Váratlan Ragyogás

(Verse 1)
Csak sétáltam a szürke napokon át,
Nem kerestem már a nagy csodát.
Azt hittem, rendben van így az életem,
Hogy a csendes út az én végzetem.
Nem voltam szomorú, csak épp üres,
Mint egy könyv, ami még nem teljes.
De a sorsnak volt egy titkos lapja,
Amit a kezembe épp most adna.

(Verse 2)
Nem volt harsona, se égi jel,
Csak egy mosoly, ami átölel.
Nem kellett kérnem, te ott álltál,
Minden kérdésre választ adtál.
Mint napfény, ha felhők közül lép ki,
A szívemnek újra el kellett hinni:
Hogy van még út, ami felfelé visz,
S boldog lehet az, ki benne hisz!

(Refrén)
Akkor jöttél, mikor nem vártam rád!
Színekkel festetted át a világot, lásd!
Fényt hoztál, s a szívemre talált,
Bölcsességed nyitott új kaput és zárt!
Szépségeddel minden gondom elszállt,
Akkor jöttél, s a lelkem fénnyé vált!
Igen, fényt hoztál!

(Verse 3)
Nem csak a külsőd, a lelked is szép,
Bölcs szavad épít, mint egy biztos rév.
Amit nem értettem, most tisztán látom,
Te lettél a társam, a legjobb barátom.
Minden nappal csak több leszek véled,
Ragyog a nap, s ez mind a te érdemed.
Nem a véletlen hozott, most már tudom,
Te vagy a fény az én utamon!

(Refrén)
Akkor jöttél, mikor nem vártam rád!
Színekkel festetted át a világot, lásd!
Fényt hoztál, s a szívemre talált,
Bölcsességed nyitott új kaput és zárt!
Szépségeddel minden gondom elszállt,
Akkor jöttél, s a lelkem fénnyé vált!

(Bridge)
Már nem félek, ha eljön az este,
Mert a fényed az arcomra festve.
A váratlan kincs a legszebb ajándék,
Te vagy a valóság, nem csak szándék!

(Refrén - Outro)
Akkor jöttél, mikor nem vártam rád!
Színekkel festetted át a világot, lásd!
Fényt hoztál... a bölcsességeddel.
Fényt hoztál... a szépségeddel.
Minden megváltozott.